No para, persze:)

Mindig ugy kepzeltem el az eletet,mint egy nagy mazsolas kalacs. A maszolak egy uj, izgalmas, jo dolgot jelntenek. Most ugy nez ki a kalacsom, hogy szinte csak mazsolabol all:) Barhova is harapok, jutok tuti szamba kerul 6-13 mazsi. Remelem mindenkinek gyarapszik a mazsi szama a kalacsaban.


Utazok a 92-es buszon. Fent ulok az emeleten, megyek bevasaronli, csak bevasarolni!!
Megall a busz, felszallok. Felszallok= 2 rendor! Leulnek a mellettem levo ulesre.
"Ok Viktor ne parazz, nem csinaltal semmit. Te csak bevasarolni mesz!"mondom magamnak. Kovetkezo megallo, ismet felszallok(=2 rendor). Az elottem levo ulesekre ulnek. Korulottem 4 remdor, a felso szinten szinte csak en vagyok civil. Hat ettol a pillanattol nem tudom magam tovabb fekezni, hatalmas, elfojott nevetes. Gyorsan taskabol valami konyvet kiveszek, csak egy szotar van benne. Hu, jobb ha nme latjak a konyv botritojat, mert kisse gyanus lennek nekik. Nem hiszem, hogy normalis ember egy szotar olvasasa kozben nevetne.
Ok, utolso elotti megallo! nem hittem en se, de meg 2 rendor szallt fel, es jott az emeletre. Mogem ultek! Hat, eddig birtam. Nem tudom hogy neztem ki, de az a visszafolytot nevetes igen muris arcot ragasztot ram. Ok, azonnal lelepek! Busz megall, lelepek, 46 sec-os nevetes, konnyes!

oh, csak ennyi lett volna